Hollywood történetének egyik legnagyobb átrendeződése körvonalazódik. A Paramount Skydance vezetése komolyan fontolgatja, hogy a több mint száz éve Los Angeleshez kötődő stúdió működésének jelentős részét elviszi Kaliforniából. A lehetséges új központok között Tennessee mellett egyre határozottabban jelenik meg Texas, azon belül Austin.
A Los Angeles Times értesülése szerint a Paramount igazgatótanácsa már jóváhagyott egy olyan vészforgatókönyvet, amely lehetővé tenné a központ Kaliforniából történő áthelyezését. David Ellison vezérigazgató ugyanakkor azt mondta vezetőtársainak, hogy elsődleges választása továbbra is Kalifornia lenne. A terv tehát még nem egyenlő a költözés bejelentésével – de már jóval több egyszerű ötletnél. (Los Angeles Times)
Texas pedig kezd konkrét lehetőséggé válni. Friss amerikai sajtóértesülések szerint a Paramount Austinban egy körülbelül 415 ezer négyzetlábas, vagyis közel 39 ezer négyzetméteres ingatlant vizsgál, amely új filmes és televíziós központjának adhatna otthont. Hivatalos megállapodás egyelőre nincs. (New York Post)
Előbb Paramount, aztán Warner
A történet megértéséhez érdemes egy lépéssel hátrébb menni.
A Skydance 2025-ben szerezte meg a Paramount feletti ellenőrzést, és létrejött a Paramount Skydance. A birodalom mögött az Ellison család áll: David Ellison filmproducer és üzletember, valamint apja, Larry Ellison, az Oracle társalapítója és a világ egyik leggazdagabb embere.
David Ellison azonban nem állt meg a Paramountnál. Következő célpontja a Warner Bros. Discovery lett. A Paramount mintegy 110 milliárd dolláros megállapodást kötött a Warner Bros. Discovery megszerzésére, ami Hollywood történetének egyik legnagyobb médiatranzakcióját eredményezné.
Az amerikai igazságügyi minisztérium már jóváhagyta az egyesülést, ám az ügylet még nem zárult le: Kalifornia és további tizenegy állam antitrösztpert indított annak megakadályozására. A Writers Guild of America szintén megtámadta az üzletet. A felperesek szerint ekkora médiakoncentráció csökkentheti a versenyt, veszélyeztetheti a munkahelyeket és növelheti az új vállalat piaci erejét. (Reuters)
A Paramount szerint viszont a késlekedés elképesztő összegekbe kerülhet: október 1-jétől napi mintegy 7 millió dollárnyi úgynevezett ticking fee halmozódhat fel. A vállalat ezért már közel 1,9 milliárd dolláros biztosítékot is követelne az üzletet bíróságon támadó felektől. (Business Insider)
Ebben a konfliktusban jelent meg David Ellison egyik legerősebb ütőkártyája: ha Kalifornia tovább akadályozza az üzletet, a Paramount elhagyhatja az államot. (Variety)
Miért Texas?
A politikai konfliktus mellett nagyon is kézzelfogható gazdasági érvek szólnak Texas mellett.
Az állam az elmúlt években jelentős ösztönzőkkel próbálta magához csábítani a filmes és televíziós produkciókat, miközben alacsonyabb adóterheléssel és vállalkozásbarátabb szabályozással versenyez Kaliforniával. A Paramount számára egy költözés így nemcsak politikai nyomásgyakorlás, hanem hosszabb távú üzleti döntés is lehet.
Az Ellison család számára ráadásul nem lenne példa nélküli a Kaliforniából Texas felé fordulás. Larry Ellison Oracle-je 2020-ban jelentette be, hogy vállalati központját a Szilícium-völgyből Austinba helyezi.
A Paramount távozása azonban egészen más szimbolikus jelentőséggel bírna.
A Paramount Pictures 1912-ben született, Melrose Avenue-i stúdiótelepe pedig Hollywood egyik utolsó, ma is működő történelmi filmgyári központja. Egy ilyen vállalat távozása már nem egyszerűen adóoptimalizálási történet lenne: azt jelezné, hogy Hollywood több mint százéves földrajzi dominanciája is meginoghat.
Az Ellison család és Donald Trump
A történet politikai dimenzióját az Ellison család és Donald Trump kapcsolata teszi különösen érzékennyé.
Larry Ellison régóta jó viszonyt ápol Trumppal, David Ellison pedig az elmúlt időszakban maga is látványosan közelebb került az elnök politikai környezetéhez. Ez önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy politikai utasításokat adna bármely szerkesztőségnek.
A probléma inkább az, hogy az Ellison család kezében potenciálisan mekkora médiabefolyás koncentrálódhat.
A kérdés azért is vált politikailag különösen érzékennyé, mert a Paramount 2025-ben 16 millió dolláros egyezséget kötött Trumppal a CBS 60 Minutes Kamala Harris-interjúja miatt indított perében, miközben a Skydance–Paramount tranzakció hatósági engedélyezése még folyamatban volt.
Ellison most határozottan tagadja, hogy saját politikai nézetei szerint kívánná átalakítani a hírcsatornákat. A CNN és a CBS News kapcsán azt állítja, hogy a hírszerkesztőségeknek pártpolitikai oldalaktól függetlenül kell működniük, és nyilvánosan azt mondta, nem fogja saját nézeteihez igazítani a newsroomokat. (Variety)
A kérdés azonban túlmutat Ellison személyes ígéretén.
CBS News és CNN egy tulajdonosi körben
A Paramount–Warner egyesülés nagyságrendjét talán akkor lehet igazán megérteni, ha egymás mellé tesszük az érintett márkákat.
A Paramount oldaláról ide tartozik többek között a CBS, CBS News, CBS Sports, Paramount Pictures, Paramount+, Pluto TV, MTV, Nickelodeon, BET, Comedy Central és Showtime.
A Warner Bros. Discovery megszerzésével pedig ugyanennek a vállalati birodalomnak a része lenne többek között a CNN, HBO és Max, Warner Bros. Pictures és Television, Discovery, TNT és TBS, valamint a Warner hatalmas filmes és televíziós könyvtára.
Politikai szempontból azonban két név különösen fontos:
CBS News és CNN.
Az egyesülés lezárásával két történelmi jelentőségű amerikai hírszervezet kerülne ugyanannak a vállalati tulajdonosi körnek az ellenőrzése alá. A kaliforniai főügyész szerint az új médiacsoport a mozifilmek és az alap-kábeltelevíziós programok közel egyharmada felett rendelkezhetne. (People.com)
És itt válik különösen érdekessé a történet Magyarországról nézve.
A magyar példa: hogyan válik a média politikai hatalommá?
Magyarország elmúlt másfél évtizede ugyanis jól dokumentált példája annak, mi történhet, amikor a politikai hatalom, a médiatulajdon, az állami finanszírozás és a szerkesztői befolyás fokozatosan összecsúszik.
Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése után a magyar médiarendszer átalakulása nem egyetlen látványos lépéssel történt.
Megváltozott a médiaszabályozás és a felügyeleti rendszer. Centralizálták a közszolgálati médiát. Közben kormányközeli üzletemberek egyre nagyobb szeleteket szereztek meg a kereskedelmi médiapiacból, az állami reklámköltések pedig aránytalanul a kormánybarát sajtóhoz kerültek. A Reuters Institute már 2023-ban arról írt, hogy az állami hirdetések torzítják a magyar médiapiacot: közpénzt irányítanak a kormánypárti médiumokhoz, miközben a független sajtó reklámbevételeit elszívják. (reutersinstitute.politics.ox.ac.uk)
2018-ban a koncentráció új szintre lépett. Több száz kormánybarát médiatermék került a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, a KESMA ernyője alá.
A Riporterek Határok Nélkül szerint a KESMA mintegy 500 országos és helyi médiaterméket fogott össze, és az alapítványt kifejezetten az Orbán-kormányt támogató médiarendszer részeként írta le. (Reporters Without Borders)
A Reuters Institute 2026-os összegzése már az Európai Unió legfejlettebb „media capture” rendszerének nevezte az Orbán-korszak magyar médiamodelljét, és becslése szerint a kormányzati oldal a média több mint 80 százalékát ellenőrizte. (reutersinstitute.politics.ox.ac.uk)
Különösen látványosan alakult át a közmédia.
Az eredetileg valamennyi állampolgárt szolgáló közszolgálati televízió és rádió fokozatosan a kormány politikai kommunikációjának egyik legfontosabb csatornájává vált. A Reuters 2024-ben már olyan tömegtüntetésről tudósított az MTVA székházánál, amelynek résztvevői a közmédiát egyenesen a kormány „propagandagépezetének” nevezték, és független közszolgálati médiát követeltek. (Reuters)
A magyar példa egyik legfontosabb tanulsága azonban éppen az, hogy egy médiarendszer politikai elfoglalása ritkán kezdődik úgy, hogy valaki bejelenti: holnaptól propaganda készül. Először megváltozik a tulajdonosi szerkezet. Azután megváltozik a vezetés. Átalakulnak a szerkesztőségi prioritások. Bizonyos témák és szereplők egyre több, mások egyre kevesebb teret kapnak. A kritikus média gazdasági vagy intézményi környezete egyre nehezebbé válik. És mire a folyamat eredménye egyértelműen látható, a médiapiac jelentős része már átalakult.
Amerika még nem Magyarország
A párhuzammal ugyanakkor óvatosan kell bánni.
A mai Egyesült Államok médiarendszere nem az Orbán-korszak magyar médiarendszere. A Paramount és a Warner magánvállalatok, nem közszolgálati médiumok. Amerikában továbbra is rendkívül erős és sokszínű médiapiac működik, számos egymással versengő országos hírszervezettel, és az intézményi, bírósági és alkotmányos környezet is egészen más.
Arra sincs bizonyíték, hogy David Ellison a magyar modellhez hasonló propagandahálózatot akarna létrehozni. Ellison ezt kifejezetten tagadja. (Variety)
A magyar történet ezért nem bizonyíték arra, hogy Amerikában ugyanez fog történni.
Figyelmeztetés arra, hogy megtörténhet.
Mert a demokratikus alapkérdés mindkét esetben ugyanaz: mi történik a nyilvánossággal, amikor a hírek feletti gazdasági hatalom egyre kevesebb kézben összpontosul, miközben ezek a kezek egyre közelebb kerülnek a politikai hatalomhoz?
Sokkal többről van szó, mint Hollywoodról
Ezért a Paramount Texasba költözésének története valójában két, egymással összefüggő történet.
Az egyik Hollywoodról szól: adókról, szabályozásról, munkahelyekről és arról, hogy a több mint száz éve Los Angeleshez kötődő amerikai filmipar egyre nagyobb része hagyhatja el Kaliforniát.
A másik azonban az amerikai nyilvánosság jövőjéről.
A Paramount–Warner üzletet lehet úgy nézni, mint két hollywoodi stúdió gigantikus egyesülését. Lehet arról beszélni, hogy egy tulajdonosi körhöz kerülhet a Paramount Pictures, a Warner Bros., az HBO, az MTV vagy a Mission: Impossible és a DC-univerzum.
Politikai szempontból azonban nem Batman vagy Tom Cruise a történet legfontosabb szereplője.
Hanem a CBS News és a CNN.
Magyarországról nézve pedig pontosan tudjuk, miért érdemes már akkor feltenni a kérdéseket, amikor a tulajdonosi koncentráció még csak elkezdődött – és nem akkor, amikor a folyamat már visszafordíthatatlanná vált.
V.B.V. – szerk.
