Daniel Day-Lewis fia, Ronan Day-Lewis első nagyjátékfilmjével debütált, amelyben a főszerepet nem más alakítja, mint az édesapja.
Vida Virág kritikája
Az ismert Hollywoody nepo-baby jelenség miatt a hasonló projektek pedigrével indulnak és eleve komolyabb figyelmet kapnak a szakmában, mint egy átlag első filmes rendezőé. Ám mindeközben az új generációs nepo-filmesekre komoly súly nehezedik: a könnyebben megkapott lehetőség után bizonyítaniuk kell a tehetségüket. Ronan Day-Lewisnak ezúttal ez sikerült is az Anemone-val, még akkor is, ha minden támogatás ellenére maradtak tipikus elsőfilmes hibák a filmben.
Az egyébként képzőművésznek indult Ronan egyik legnagyobb erénye rendezőként az erős vizualitás, ami a filmben művészien jelenik meg. Egyfajta meditáció, ahogy egymást váltják a szebbnél szebb felvételek, izgalmas perspektívából, szokatlan kameraállásból, akár egy modern galéria vizuális installációi. Daniel Day-Lewis alakítása kiemelkedő (talán extra megfelelési kényszer is motiválta a fiára való tekintettel), ahogy nehéz hibát találni a többi színész játékában is.
A film gyenge pontja a kibillenő egyensúly – ami egyrészt a szövegkönyv, másrészt a rendezés és a vágás hiányossága. A dialógusok sokszor hosszúra nyúlnak, ahogy bizonyos jelenetek kiáltanak az erősebb rendezői kézért. Ronan helyenként hagyja túlburjánzani a játékot, amelyen azonban később segíteni tudna egy feszesebb vágás. De ez sajnos elmarad. Előnyére legyen mondva a filmnek, hogy ahogyan haladunk előre a történetmesélésben, ez a probléma egyre kevésbé érzékelhető.
A csúcspont egy szürreális jelenetben tetőzik, ahol az egyébként realista ábrázolásmódú filmben, mint egy látomás jelenik meg egy világító, földöntúli lény, talán a fiú-apa kapcsolatának különös filmes metaforája.
Ronan Day-Lewis egészen biztosan letette névjegyét rendezőként az Anemone-nal, mert a kezdők bátorságával felvértezve újszerű műfajt teremtett a vizuális, installáció-szerű képi világgal és a teatrikus verbális jelnetekkel. Ha képes megtartani és tovább tisztítani stílusát, komoly karrier előtt állhat filmrendezőként.
