Dr. Pinczés István legújabb színházi rendezését ma este mutatták be nagy sikerrel a Los Angeles vonzáskörzetébe tartozó westmister-i Rose Center Theatre-ben. A KultEst elnevezésű két részből álló színházi este első részében volt látható a Tündöklő lobogók alatt című “történelmi magyar zászlók históriája’ műfaji megjelölésű Pinczés-rendezés, majd ezt követte a könnyed, Bor, mámor, szerelem! című zenés vígjáték két részben, Váradi Eszter Sára rendezésében. Dr. Pinczés Istvánt Los Angelesben kérdeztük munkájáról.
Az egyedülálló japán császári kitüntetéssel is rendelkező magyar színházi rendező állította színpadra a Tündöklő lobogók alatt című előadást, melynek szövegkönyvét Dánielfy Zsolt, Jászai Mari-díjas színész írta. A próbafolyamathoz Antal Tímea kezdett hozzá a debreceni színművésszel, akit viszont időközben visszaszólítottak színházi feladatai Magyarországra.
Dr. Pinczés István, a Csokonai Nemzeti Színház egykori igazgatója és főrendezője kérdésünkre -miszerint inkább a történelmi hűségre vagy az egyetemes emberi érzelmekre helyezte a hangsúlyt a rendezése során – elmondta – “Azt gonolom, hogy egy jó történelmi drámában mindkét szint egyformán és egymást erősítve van jelen. Amiben ez nem valósul meg, azt a drámát nem is érdemes bemutatni. Olyan ez, mint egy festmény, amely ábrázol ugyan valamit, de nincs semmilyen üzenete. Vagy egy kalandregény, amelyben a főhős mindenféle kalandokra adja a fejét, de azokkal valójában semmilyen szándéka nincs.” – majd hozzátette. “Rendkívül szomorú történelmi tény, hogy minden szabadságharcunk elveszett, a Dózsa-féle felkeléstől – a hozzánk korban legközelebb álló – ’56-os forradalomig. A hősies függetlenségre törekvés a teljes magyar történelmet jellemzi. Akármilyen történelmi darabot választ a rendező a mai időben és bármelyik szabadságharcunkból venné is a példát, mindig jelen lenne az az általános szinten megfogalmazott kérdés, ami a mai Magyarországon is húsba vágó és a levegőben lebegő: ‘Hova tartozik Magyarország?’ Az Európai Unióhoz és a fejlett nyugathoz vagy kelethez, az új orosz-kínai-india gazdasági nagyhatalmakhoz. Vagy, ahogyan Ady modta, egy “komp-ország” vagyunk, ami hol az egyik, hol a másik parthoz csapódik.”
A Tündöklő lobogók nem sorolható be a hagyományos színházi előadások sorába, hanem egyfajta történelmi témájú szerkesztett előadás. Pinczés István leszögezi, hogy rendezőként kerüli a direkt kiszólásokat, mert szerinte az a néző feladata, hogy különböző rétegeket “lefejtse” az értelmezéskor. A mostani produkció – amelybe a próbafolyamat felénél kapcsolódott be – zenei és irodalmi elemek, versek, narrációk és színpadi jelenetek váltakozásából építkezik – ezzel a formával pedig a debreceni irodalmi színpadok (Alföld Színpad, Főnix Színpad, Egyetemi Színpad) hagyományait is megidézi. Ez a hagyomány Pinczés életművének is része: diákként éppen a debreceni Főnix Színpadon kezdte rendezői pályáját.
Arra a kérdésre, hogy inkább érzelmi utazás vagy intellektuális kaland-e a kalifornia magyar közösség művészeivel való közös munka, a rendező elmondta, hogy több, mint négy évtizedes pályafutása során rengeteget dolgozott határon túlon, tehát nem újszerű számára a feladat. Pinczés István Erdély minden színházában rendezett, ahogyan a Felvidéken és Délvidelken is. “Több alkalommal jártunk Amerika keleti partvidékén, New Yorkban és New Jersey-ben is. Tehát ez a fajta személyes kötődésem adott és már korábban is bennem motoszkált egyfajta küldetéstudat, hogy az Amerikába szakadt magyarság számára – szakmámból adódóan – kulturálisan valamit tudjak adni. Sokan az itteni közösségből egy tragikus társadami igazságtalanság miatt kényszerültek elhagyni Magyarországot. Úgy érzem, a mi kötelességünk, hogy a magyar kultúrát naprakészen elvigyük a határon túli magyarság számára, ezzel megtartva a minket összekötő, élő kultúrát. Szerencsére ezt a folyamatot egyre intenzívebbnek és működésképesebbnek látom. A korábbi amerikai munkáim mind szakmai és emberi sikerélményekkel töltöttek fel. Most is megtiszteltetésnek érzem, hogy a próbafolyamat második szakaszát átvéve átadhattam az itteni színjátszóknak a szakmai tapasztalatomból, segítve például a versértelmezéseket és a színészi hangtechnikát. El is felejtettem egy ponton a próbák során, hogy az amerikai kontinensen vagyok, olyan magyar aura vett bennünket körül. Nagy várakozással jöttem és azt tapasztaltam meg, hogy itt mindenki lelkesen és minden szinten részt vesz az előadás létrehozásában, nem csak színészként és színjátszóként, de ha kell díszlettervezőként vagy akár sminkesként.” – majd hozzátette – “Számomra egyben volt pedagógiai és rendezői feladat ez a próbafolyamat. Tanárember is vagyok és ezzel a tehetséges amatőr társulattal és közösséggel való munka kihozta belőlem, hogy mentorként és rendezőként egyaránt a szakmaiságom legjavát adjam.”
A rendező korábbi alkotótársa és kollegája munkáját is méltatta. “Dánielfy Zsolt ötletét remeknek találtam, miszerint a tizenhét történelmi zászlónkon keresztül egy óra hossza alatt átlapozzuk Magyarország ezer éves történelmét. Ennek a szcenikai megvalósítása a tizenhét művészi értékű zászlómásolatok bemutatásával, világítási effektusokkal, térszervezéssel és egyéb szceniaki elemekkel valósult meg. A keret egy színpadi szituáció – egy édesanya mesél két fiúgyermekének a magyar történelemről, amelyet az indít el, hogy a kisfiú éjszaka felriad álmából és a látomásszerű álomra próbál magyarázatot keresni.”
A japán császár által „A Felkelő Nap Arany és Ezüst Sugárpárjának Rendje” kitüntetéssel elismert Dr. Pinczés István olyan rendező, aki mindig képes megújulni. A debreceni közönség számára Pinczés neve összeforrt a város színházi aranykorával. Meghatározó rendezései – mint a Légy jó mindhalálig, a Kakukkfészek, a Márton partjelző fázik, a Gézagyerek vagy a {kamera.man} – máig emlékezetesek. Ő hozta el Debrecen színpadára a Broadway világát is, olyan klasszikusokkal, mint a Chicago, az Oliver! vagy A muzsika hangja.
A mostani KultEst folytatása a könnyedebb hangulatú Bor, mámor, szerelem! című zenés előadással folytatódott, amely feloldotta a történelmi viharaink során elszenvedett veszteségek hangulatát. A két előadás egy közös ponton, Petőfi Sándor költészetében kapcsolódott össze. A KultEst fővédnöke Dr. Szili Katalin, miniszterelnöki főtanácsadó és az Országgyűlés korábbi elnöke, tiszteletbeli fővédnöke pedig Dr. Gróf István, Magyarország Los Angeles-i főkonzulja volt.
Vida Virág
