A Sziget második napja nem volt más, mint egy kellemes nyári kerti party – kánikula nélkül, langyos sztárfellépőkkel – hiába igyekezett Nelly Furtado felrázni a nagyszínpad közönségét, a biztonsági pop-rock-ot játszó Shawn Mendes gyorsan középhőmérsékleten tartotta a hangulatot. A jobb napokat megélt, dübörgő Sziget ma már az árnyéka sem önmagának – legalábbis amit a csütörtöki délutánból és estéből látni lehetett.
Az új managmenttel mintha a sok év alatt, generációk által egymásra hagyományozott és épülő, egész Sziget-kultúra tűnt volna el a Hajógyári-szigetről 2025-re. Látszólag ez még mindig a Sziget Fesztivál, de bemerészkedve a sűrűjébe, kiderül, hogy már nincs is sűrűje… Persze lelkes első szigetezők mindig lesznek, akik számára legelőször átsétálni a “szabadság szigetének” hídján az útlevél formájú program füzettel a kezükben olyan, mintha az Óz a csodák csodájának birodalmába lépnének be – ettől még az új menedzsment által létrehozott összkép meglehetősen lehangoló az elmúlt tíz év fényében.
Ha csak a külsőségeket tekintjük, akkor elsőként az a szembetűnő, hogy már csak nyomaiban maradt meg a Szigetet olyan különlegessé tévő, néhány éve még burjánzó kreatív dekoráció, az izgalmas kis helyszínek, ami nem a pénzről, hanem művészi energiákról, a multikultúráról, összművészetről és az elfogadásról szólt. Például a hídról eltűntek a különböző nyelven üdvözlő feliratok, és a Szigetre lépve a terelő kerítésekre rakott hatalmas zászlók is, ahol minden külföldi megtalálhatta saját országához tartozó zászlót, kicsit megmelengette a szívét és felemelő hangulatban, az ‘összetartozunk’ érzésével vághatott bele a magyar fesztivál-eufóriába. Nem tudom például, hogy mi munkálhatott abban az ötlet-gyárosban, aki úgy gondolta, hogy erre a gesztusra, már semmi szükség. Csak remélni merem, hogy nem valami fals hazafiasság, hogy ‘a Sziget a miénk és nem a külföldieké’. Már azért sem, mert a jelenlegi Sziget-árak mellett a Sziget valóban leginkább csak a külföldieké, ha tetszik, ha nem.
Ezt a pénzkozpontú szemléletet húzza alá az is, hogy a felzászlózott nagyszínpadhoz vezető út mellett óriási és elképesztő árakkal dolgozó merchandising sátor áll. Ahol korábban a nagy ‘Sziget’ felirat volt és számos kis világító attrakció, ott most csak üres préri, amit még jobban kiemel a hosszú, új kerítés, ami a nagyszínpad és a Revolut sátor backstage-ét barikádozza el a kimeredő kamionokkal, soha nem látott, – észak-koreai rendre emlékeztető szigorral…. Ez lett a lámpionos kis átjáróból, ami a romantikus Sziget-hangulat mellett praktikusan biztosított egy short-cut-ot is és nem kellett megkerülni a fél Szigetet ahhoz, hogy az ember hátul átjusson a nagyszínpad túloldalán álló barátokhoz…
A második szembetűnő változás a közönség hiánya volt. Bár nem ismerem a számokat, így csak a megélt tapasztalatokra támaszkodva mondhatom, hogy a csütörtöki nap koraestéjén végigsétálva a különböző helyszínek közt lézengő közönséget láttam. A standup comedy idén méretes fadobozba kényszerített “JOKER” helyszíne mellett álló színpadon 7-től éppen a BBC által is méltatott brit rapper, BAWO lépett fel, de a lelkesedésén látszott, hogy már inkább a backstage-ben lenne. Őszintén sajnáltam őt is, és azokat az előadókat is, akiknek maroknyi közönség előtt kellett fellépniük. Volt ilyen…
Baljós változás idén, hogy a mindig színültig telt Magic Mirror sátort is messze eldugták a Sziget mélyére, ami egy több százezres BP Pride után teljesen érthetetlen. Nem csoda, ha emelett a feltétel mellett idén nem fogja hozni a korábbi nézői számokat…
Bár az új-zélandi Balu Brigada egy jó harmadáig megtöltötte a hatalmas új Revolut sátrat, a parti-hangulat itt sem igazán hágott a tetőpontjára. Nem a fiúkon múlott és nem is az első sorokban állók lelkesedésén. Valahol a tizedik sornál kezdett lanyhulni a hangulat, ahol már csak itallal álldogáló emberek nézelődtek. A groove-pop-ot játszó csapat a Moon Mannel nyitott, a So Cold-al zárt. Apropó ital… második évben érzem a Sziget diszkriminációját, mert egyetlen italmérésben sem található VÖRÖS BOR. (?@#$&) Nem fér a fejembe, hogy a Magyarország országimázsához tartozó 22 borvidék nedűi hogy nem elérhetőek egy ekkora nemzetközi fesztiválon, amikor minden más kapható…???
Kétségtelen, hogy az est fénypontja Nelly Furtado lett, aki ellopta a showt Shawn Mendes elől. A Madonnához hasonlóan megújulni képes Nelly a kétezres évek sikere után Főnix-madárként támadt fel és most meggyőző hangi és vizuális jelenléttel aranyozta be a Hajógyári-sziget naplementéjét. Sötétedéskor viszont kezdetét vette az egyik legnagyobb név koncertje a Sziget mostani line-upjából. Az a Shawn Mendes lépett színpadra, aki 2023-ban lemondott egy magyarországi nagykoncertet a mentális és fizikális egészsége miatt. Beszéltem olyan rajongóval, aki azóta várja a nagy visszatérést.
Shawn Mendes felütése egészen ígéretes is volt, mert a There’s Nothing Holdin’ Me Back-et választotta nyitó számnak (Semmi nem tart vissza). De aztán mégis visszatartotta valami attól, hogy fergeteges pop-rock partit generáljon a Sziget augusztus 7-ei főfellépőjeként. Igaz, a rajongók szeme mindig könnybe lábad, amikor a Camilla Cabello-hoz írt szerelmes számát, a Senoritát még midig elérzékenyülve, egy szerelmes férfi vallomásaként adja elő. Másik elérzékenyült pillanatot is megélhetett Shawn Mendes, amikor a rajongók születésnapi köszöntőt énekeltek neki… A kellemes elevator-music koncert egyik fő erénye volt, hogy Shawn, a kisfiúsan sármos gitáros fiú, az egész koncertet playback nélkül és minőségi hangzásban tolta le.
A tömegben két húszas éveiben lévő lánnyal elegyedtem szóba és azt kérdeztem, hogy szerintünk hol van a szenvedély és a party hangulat, amit annyira hiányolok. Azt válaszolták, hogy valójában az ő generációjuk már nem is szeret bulizni, sokkal kényelmesebbek és inkább a slow-life-al járó nagyi-életmódot választják. Ez sok mindent megmagyarázott… A büdös és sötét toi-toi vécék helyetti egyre nagyobb számú, kulturáltabb konténervécék uralkodását is (ami kifejezetten egy előnyös változás.) És igen, lehet úgy értelmezni, hogy kell a változás, hogy a Sziget alkalmazkodik az új generáció elvárásaihoz és igényeihez. De mikor lesz az, hogy a lyuk megöli a zoknit, vagy aki nem ismeri ezt a fabulát…más szavakkal, amikor a pénz és a kényelem kivégzi azt, ami miatt a Sziget a Sziget volt. Ami nem feltétlenül steril, kényelmes, jó illatú, de annál több élet van benne. De adjunk még egy esélyt a szombati napnak…
– Vida Virág –
