Egy olyan szolgáltatás, amely egy elektronikus alkalmazás segítségével közvetlenül összekapcsolja egymással az ügyfeleket és a taxisofőröket, információs társadalommal összefüggő szolgáltatást képez, mivel nem egy olyan átfogó szolgáltatás szerves részét képezi, amelynek fő eleme a közlekedési szolgáltatás
A Star Taxi App SRL nevű bukaresti (Románia) székhelyű társaság egy olyan, okostelefonra letölthető alkalmazást üzemeltet, amely a taxiszolgáltatás igénybevevőit közvetlenül összekapcsolja a taxisofőrökkel. Ezen alkalmazás segítségével elvégezhető egy keresés, amely felkínálja egy adott fuvarra rendelkezésre álló taxisofőrök listáját. Az ügyfél ezt követően szabadon választhatja ki a listáról a sofőrt. E társaság nem továbbítja a megrendeléseket a taxisofőröknek, és nem ő határozza meg a fuvardíjat, amelyet a fuvar végén közvetlenül a sofőrnek kell kifizetni.
2017. december 19-én Bukarest önkormányzata elfogadta a 626/2017. sz. határozatot, amely az ún. „diszpécseri” tevékenységre vonatkozó előzetes engedély beszerzésének kötelezettségét kiterjesztette az olyan informatikai alkalmazások üzemeltetőire, mint a Star Taxi App. E szabályozás megsértéséért a Star Taxi App-pal szemben 4500 RON (hozzávetőleg 925 euró) bírságot szabtak ki.
Mivel úgy véli, hogy tevékenysége az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, amelyre az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben1 előírt előzetes engedélyezési rendszer tilalmának elve vonatkozik, a Star Taxi App a 626/2017. sz. határozat megsemmisítése iránt keresetet terjesztett a Tribunalul București (bukaresti törvényszék, Románia) elé.
Ebben az összefüggésben a Tribunalul București azt kérdezi a Bíróságtól, hogy egy elektronikus alkalmazás segítségével az ügyfeleknek közvetlenül a taxisofőrökkel történő összekapcsolásából álló szolgáltatás információs társadalommal összefüggő szolgáltatást képez-e. Igenlő válasz esetén azt kérdezi a Bíróságtól, hogy egy olyan szabályozás, mint a 626/2017. sz. határozat, összeegyeztethető-e az uniós joggal.2
Mai ítéletében a Bíróság először is megjegyzi, hogy a Star Taxi App által kínált szolgáltatás megfelel az „információs társadalom szolgáltatás” elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben foglalt fogalmának, hiszen e szolgáltatást térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtják. E tekintetben közömbös, hogy az ilyen szolgáltatást ingyenesen nyújtják annak a személynek, aki a város egyik pontjáról a másikra szeretne eljutni, mivel az csupán az indokát képezi az e szolgáltatást nyújtó fél és az engedéllyel rendelkező taxisofőrök közötti azon szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések megkötésének, amelyek egyik jellemzője, hogy ez utóbbiak havi díjat fizetnek.
Ugyanakkor, a Bíróság ítélkezési gyakorlata3 szerint előfordulhat, hogy egy szolgáltatás nem tekinthető az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak”, még akkor sem, ha a meghatározásban foglalt jellemzőkkel rendelkezik. Többek között ez az eset áll fenn olyankor, amikor úgy tűnik, hogy e közvetítői szolgáltatás egy olyan átfogó szolgáltatás szerves részét képezi, amelynek fő eleme egy másik jogi minősítés körébe tartozó szolgáltatás.
E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy a Star Taxi által nyújtott szolgáltatás egy már létező és megszervezett taxis személyszállítási szolgáltatáshoz adódik hozzá. Ezenkívül, nem a szolgáltatást nyújtó fél választja ki a taxisofőröket, nem ő határozza meg vagy szedi be a fuvardíjat, és nem végez minőség-ellenőrzést sem a járműveket, a sofőrjeiket, illetve ez utóbbiak magaviseletét illetően. Ebből következik, hogy e szolgáltatás nem tekinthető egy olyan átfogó szolgáltatás szerves részének, amelynek fő eleme a közlekedési szolgáltatás.
A Bíróság ezt követően megvizsgálja, hogy egy olyan szabályozás, mint a 626/2017. sz. határozat, összeegyeztethető-e az uniós joggal.
Először is megvizsgálja, hogy egy ilyen határozat műszaki szabálynak minősül-e. Ugyanis az „információszolgáltatási eljárásról” szóló irányelv4 úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kötelesek haladéktalanul közölni a Bizottsággal minden „műszakiszabály”-tervezetet. Valamely, „információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” érintő nemzeti szabályozás akkor minősül „műszaki szabálynak”, ha kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat érinti, és kötelező erővel bír többek között az érintett szolgáltatás nyújtása, illetve annak valamely tagállamban vagy annak jelentős részén való alkalmazása tekintetében.
Márpedig, mivel a román szabályozás egyáltalán nem tesz említést az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról, és különbségtétel nélkül vonatkozik a diszpécser-szolgáltatások minden típusára, függetlenül attól, hogy azokat telefonon vagy valamely informatikai alkalmazás útján nyújtják, a Bíróság úgy véli, hogy az nem minősül „műszaki szabálynak”. Ebből következik, hogy a „műszaki szabályok” tervezeteinek a Bizottsággal való előzetes közlésére vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó az ilyen szabályozásra.
A Bíróság ezt követően emlékeztet arra, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv tiltja a tagállamok számára, hogy az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” nyújtására irányuló tevékenység megkezdését és annak gyakorlását előzetes engedélyezési rendszernek vessék alá, vagy azt más, azzal azonos hatású követelményhez kössék. Ugyanakkor e tilalom nem vonatkozik azokra az engedélyezési rendszerekre, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra” vonatkoznak, akárcsak a 626/2017. sz. határozat esetében.
A szolgáltatási irányelv5 bizonyos feltételek mellett megengedi a tagállamoknak, hogy a szolgáltatási tevékenység megkezdését ilyen rendszernek vessék alá. E feltételek a következők: a rendszer nem tartalmazhat hátrányos megkülönböztetést, azt közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, és nincsenek az ugyanezen cél elérését lehetővé tevő, kevésbé korlátozó intézkedések.
E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a kérdéseket előterjesztő bíróság feladata lesz annak értékelése, hogy fennállnak-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokok, amelyek igazolják a taxis diszpécser-szolgáltatások engedélyezési rendszerét. Mindenesetre, valamely engedélyezési rendszer nem közérdeken alapuló kényszerítő indokok által igazol szempontokon alapul, amennyiben az engedély megadását az érintett szolgáltatáshoz nem illeszkedő műszaki követelmények teljesítésétől teszik függővé.
A Bíróság megállapítja, hogy:
először is, egy olyan szolgáltatás, amely egy elektronikus alkalmazás segítségével közvetlenül összekapcsolja egymással az ügyfeleket és a taxisofőröket, „információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” képez, ha e szolgáltatás nem kötődik elválaszthatatlanul a taxis személyszállítási szolgáltatáshoz, és így nem képezi annak szerves részét;
másodszor, egy helyi hatóság olyan szabályozása, amely egy „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” nyújtását olyan előzetes engedély megszerzéséhez köti, amely a többi diszpécserszolgáltatást nyújtó félre már korábban is vonatkozott, nem minősül az információszolgáltatási eljárásról szóló irányelv értelmében vett „műszaki szabálynak”;
harmadszor, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel nem ellentétes, ha az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatást” nyújtó félre egy olyan engedélyezési rendszert alkalmaznak, amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak nem minősülő, gazdaságilag egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó felekre már ezt megelőzően is alkalmazandó volt;
végül a Bíróság jelzi, hogy a szolgáltatási irányelvvel ellentétes, az ilyen engedélyezési rendszer alkalmazása, kivéve, ha megfelel az e szövegben felállított szempontoknak, amelynek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
1 A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).
2 Közelebbről, a műszaki szabályokkal és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 241., 1. o.) 1. és 5. cikkével, a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) 3. és 4. cikkével, a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.) 9., 10. és 16. cikkével, valamint az EUMSZ 56. cikkel.
3 2019. december 19-i Airbnb Ireland ítélet (C-390/18, 50. pont, lásd még : 162/19. sz. sajtóközlemény) és 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi ítélet (C-434/15, 38–44. pont, lásd még : 136/17. sz. sajtóközlemény).
4 Lásd a 2. lábjegyzetet.
5 A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.) 9. és 10. cikke.
curia.europa.eu
