Oscar Nuñez a mesterséges intelligenciával viccelődött, Beth de Araújo a könnyeivel küszködve beszélt egy gyermekkori traumáról, John Leguizamo pedig a bevándorlók mellett emelte fel a hangját. Az amerikai filmkritikusok (Critics Choice Association) latin-amerikai és spanyol nyelvű filmeseket ünneplő Beverly Hills-i gáláján a köszönőbeszédekből Hollywood határain messze túlmutató történetek is kibontakoztak.
Vida Virág
Október 2-án hatodik alkalommal rendezték meg a Celebración of Cinema & Television díjáadó gálát a los Angeles-i Four Seasons Hotelben. A nagyszabású gála a hispán és latin-amerikai színészek, rendezők, producerek és más alkotók teljesítményét ismerték el az amerikai kritikusok. A színpadon egymást követő generációk eltérő tapasztalatokat hoztak magukkal, a színpadi beszédeiket azonban összekötötte a közösségük iránt érzett felelősség.
A The Office-ból ismert, majd a The Paperben Oscar Martinez szerepéhez visszatérő Oscar Nuñez már az est elején megadta a humoros alaphangot. A színész a Vanguard Award átvételekor a mesterséges intelligenciát is szóba hozta. “Itt ejtenék egy szót az AI-ról. Utálom. – Majd viccesen hozzátette, hogy “Engem úgy sem lehet vele helyettesíteni.” Ezután a díjat átadó Bruce Smith felé fordult – “Bruce-t azért tudná.” Nuñez ezzel a szellemes nyitánnyal néhány mondatba sűrítette a Hollywoodot most leginkább foglalkoztató technológiai szorongást, amely a későbbi beszédekben utat nyitott az ön- és társadalomkritikára és iróniára.
Aimee Carrero például sorozatbeli partnerén, Jon Hammon élesítette a nyelvét. A Your Friends & Neighbors című produkcióért mellékszereplői díjjal elismert színésznő úgy beszélt a Mad Men sztárjáról, mintha egy bizonytalan pályakezdőt kellene támogatnia: olyan tapasztalatlan, hogy neki kellett segítenie a forgatásokon. A színésznő persze önmagára gondolt, aki sok támogatást kapott a színésztől. Carrero játékos felütését azonban határozott politikai állásfoglalás követte. Carrero bírálta a Trump-adminisztrációt, és a művészet emberiséget felemelő erejéről beszélt. Köszönőbeszédében az alkotás olyan közös térként jelent meg, ahol az emberek egymás tapasztalataihoz is közelebb kerülhetnek.
Aimee Carrera a legjobb mellékszereplő díját nyerte el (Photo by Rodin Eckenroth/Getty Images for Critics Choice Association)
Az est legmegrendítőbb pillanatai Beth de Araújóhoz kötődtek. A Josephine alkotója a Breakthrough Director Award átvételekor felidézte: nyolcéves volt, amikor édesapjával egy parkban nemi erőszak szemtanúja lett. Apja közbelépett; az élmény azonban vele maradt, és évekkel később filmjének kiindulópontjává vált. De Araújo könnyeivel küszködve beszélt a szexuális erőszakról és az azt normalizáló társadalmi beidegződésekről. Világméretű problémára hívta fel a figyelmet, és cselekvést sürgetett a vezetőktől. A beszéd súlyát a személyes történet adta: a díját átvevő rendező arról is számot adott, miért kellett elkészítenie ezt a filmet.
A rendezői elismerést Javier Ambrossi és Javier Calvo kapta a La Bola Negra című alkotásért. A „Los Javis” néven ismert spanyol páros Cannes után Beverly Hillsben is talált okot az ünneplésre — ráadásul ezúttal a trófeán sem kellett osztozniuk. Egyikük külön megköszönte, hogy a Critics Choice két díjszobrot adott nekik, mert Cannes-ban csak egyet kaptak. A könnyed megjegyzés mellett Pedro Almodóvar és a női rendezők munkája előtt is tisztelegtek. Köszönetükben azok az alkotók is helyet kaptak, akiknek példája a saját pályájukat formálta.
Javier Ambrossi és Javier Calvó, a Director Award nyertesei (Photo by Rodin Eckenroth/Getty Images for Critics Choice Association)
James Ortiz a Project Hail Maryben végzett munkájáért vehette át az Innovator Awardot – először a CCA Celebración of Cinema & Television történetében. Rocky figurájának bábművészeként és hangjaként egy olyan előadói teljesítményt képviselt, amely a színészetet a bábtervezés és a mozgatás tudásával kapcsolja össze. Díja azokra az alkotói módszerekre irányította a figyelmet, amelyek gyakran kevésbé láthatók a néző számára, mégis döntően alakítják egy karakter jelenlétét.
A Paper Tiger producerét, Rodrigo Teixeirát szakmai elismerése személyes számvetésre késztette. Elmondta, hogy három hónappal korábban szívrohamot kapott, és beszélt a filmkészítéssel járó megterhelésről is. A siker mögött ebben a beszédben a munka emberi ára rajzolódott ki. Teixeira a bevándorlás kérdését is érintette: arra emlékeztetett, hogy Amerikát külföldről érkezett emberek építették. Gondolata az est záró felszólalásában kapott különösen erős visszhangot.
Az életműdíjas John Leguizamo évtizedek színpadi rutinjával váltott a nevetés és a társadalmi kritika között. A közismert „Black don’t crack” mondást saját fordulattal egészítette ki: „Brown don’t break down.” A humor mögött azonban határozott üzenet állt. Leguizamo kiállt a bevándorlók és a mexikói közösségek mellett, felidézve Kalifornia spanyol nyelvű és mexikói történelmi örökségét. E közösségek jelenlétéről úgy beszélt, mint a térség történetének szerves részéről. Hollywoodnak is címzett néhány kemény mondatot. Arról beszélt, hogy a latin-amerikai és spanyol nyelvű színészeknek, filmeseknek kétszer annyit kell dolgozniuk az érvényesülésért, miközben a felkínált szerepek gyakran még mindig sztereotípiákra épülnek. A rizsre és babra utaló megjegyzésével ezt a beszűkített látásmódot figurázta ki – egy sokszínű közösséget néhány könnyen felismerhető kulturális jelre redukáló filmes gyakorlatot.
Oscar Nuñez, a Vanguard Award díjazottja és az életműdíjas John Leguizamo (Photo by Rodin Eckenroth/Getty Images for Critics Choice Association)
Az est díjazottjai között szerepelt még a Lioness színésznője, Laysla De Oliveira, a Stick fiatal tehetsége, Peter Dager és az Obsessionben nyújtott alakításáért elismert Inde Navarrette. Judy Reyes a Trailblazer Awardot vehette át.
Justina Machado Trailblazer adja át díjat Judy Reyes számára (Photo by Alberto E. Rodriguez/Getty Images for Critics Choice Association)
A gála végére a trófeák mellé személyes történetek és világos követelések kerültek. Több lehetőség az alkotóknak, árnyaltabb szerepek a színészeknek, figyelem azoknak a tapasztalatoknak, amelyekről nehéz beszélni. Leguizamo életműdíja egy hosszú pályát ismert el; felszólalása ugyanakkor arról szólt, mennyi munkája maradt még Hollywoodnak.
