Guy Nattiv legújabb filmjét, a The Liberation című pszichológiai drámát egy Los Angeles-i sajtóvetítésen néztük meg. A vetítést követő színpadi beszélgetésen a főszereplő Carrie Coon mellett a rendező és felesége, egyben alkotótársa, Jaime Ray Newman producer is részt vett. A vetítést fogadás követte, ahol személyesen is beszélhettünk a színésznővel. – Vida Virág, Los Angeles
A The Liberation az 1980-as évek Amerikájába kalauzolja a nézőt, és egy különösen érzékeny kérdést jár körül: hol húzódik a határ a valódi felszabadulás és a szabadság illúziója között? Miként válhat az önmegvalósítás ígérete a manipuláció és a kiszolgáltatottság eszközévé?
A történet középpontjában Rita (Carrie Coon), egy kétgyermekes, dolgozó családanya áll, aki a holokauszt túlélőjeként súlyos, feldolgozatlan traumákat hordoz magában. Látszólag rendezett családi élete mögött egy olyan nő rejtőzik, aki fokozatosan veszítette el a kapcsolatát önmagával és saját vágyaival. Amikor munkahelyén megismerkedik Rickivel (Lily James), egy kizárólag nőkből álló spirituális közösség karizmatikus vezetőjével, úgy érzi, ez az a közeg, ahol visszatalálhat önmagához és megszabadulhat traumáitól. A felszabadulás ígérete azonban fokozatosan egyre nyugtalanítóbb fordulatot vesz. Rita családját elhagyva csatlakozik a közösséghez, amelynek kezdetben vonzó szabadságeszménye mögött egyre szigorúbb szabályok és manipulatív módszerek rajzolódnak ki. Lányai, akiket Bella Ramsey és Odessa Young alakítanak, megpróbálják visszahozni édesanyjukat a családhoz. Rita a háttérből aggódó férje – akit Tracy Letts alakít, a való életben is Carrie Coon férje.
A film különlegessége, hogy Guy Nattiv rendező saját családjának történetéből, nagymamája életének eseményeiből merítette inspirációját, amelyről meghatódva mesélt is a színpadi beszélgetésen. “A nagymamám egyszerűen eltűnt és soha nem került elő Amerikában a bevándorlás után. A teste sem. Egy sír sincs, amit meg tudnánk látogatni és egyszerűen nem beszéltünk róla. Felnőttként kezdett el foglalkoztatni, hogy mi történhetett vele és amikor filmesként kutatásokat végeztem, akkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy nem elszigetelt esetről van szó és egyre több tényt találtam a rejtélyes korabeli eltűnésekre.” – vallott mély őszinteséggel a rendező. Az Oscar-díjas izraeli származású rendező korábbi munkái között szerepel a Skin című rövidfilm és a Helen Mirren főszereplésével készült Golda is. A The Liberation kapcsán elmondta, hogy szerette volna reflektorfénybe helyezni a háború után az Egyesült Államokban új hazára találó holokauszt túlélő nők lelki traumák által okozott kései tragédiáit.
Carrie Coon és szerzőnk Vida Virág a Los Angeles-i vetítés után
A test karakterépítő ereje
A vetítést követő beszélgetés során lehetőségem nyílt arra, hogy Carrie Coont a szerep fizikai megformálásáról, különösen a koreográfussal végzett közös munkáról kérdezzem. A színésznő megerősítette, hogy a koreográfus jelenléte és útmutatása rendkívül fontos volt számára, különösen a film első táncjeleneteinek kialakításakor. A közös munka nem egyszerűen a tánclépések elsajátításáról szólt, hanem arról, hogyan lehet a szereplő belső világát, gátlásait és fokozatos átalakulását a test mozgásán keresztül megmutatni.
Coon részletesen beszélt arról, hogy a koreográfus, Heather Laura Gray, miként segített kialakítani Rita kezdeti, visszafogott testhasználatát. “A vállak, a bordakosár és a csípő egymáshoz viszonyított mozgása, illetve a felsőtest és a csípő merev összekapcsolódása mind hozzájárult ahhoz, hogy a néző már a mozdulatokból is érzékelhesse a karakterben felhalmozódott feszültséget “- mesélte a színésznő. A koreográfus a forgatáson, az első táncjelenetek felvételekor is aktívan jelen volt. Segített abban, hogy Rita mozdulatai ne váljanak túl korán felszabadulttá vagy magabiztossá. Hiszen a történet elején a karakter számára még egy merészebb mozdulat is zavarba ejtő, szinte szégyenérzettel járó tapasztalat. A színésznőt arról is megkérdeztem, hogy rendelkezik-e táncos múlttal, vagy korábban részesült-e táncos képzésben. Coon elárulta, hogy a tánc kimaradt az életéből, ezért is volt különösen fontos számára a koreográfussal végzett közös munka. Sportolói múltja azonban segítségére volt a táncjelenetek megoldásában, hiszen a mozgáskoordináció és a fizikai fegyelem terén már rendelkezett tapasztalattal. A színésznő válaszából világossá vált, hogy a koreográfia itt jóval többet jelent látványos táncjelenetek létrehozásánál. A mozgás a karakterépítés egyik alapvető eszközévé válik: Rita testének fokozatos felszabadulása szorosan összekapcsolódik azzal a lelki átalakulással, amelyet a történet során átél. A testtartás, egy mozdulat visszafogása, a vállak merevsége vagy éppen a csípő fokozatos felszabadulása ugyanolyan fontos része lehet a történetmesélésnek, mint a színész által kimondott szavak. A The Liberation esetében ez különösen hangsúlyos, hiszen a történet egyik legfontosabb kérdése éppen az, hogy miként élhetjük meg a szabadságot a saját testünkben, és mikor válhat ez az élmény egy mások által irányított folyamat részévé.
Két gyermek, negyven forgatási nap és egy kimerült édesanya
Carrie Coon a forgatás személyesebb oldaláról is mesélt. A teljes munkára mindössze negyven nap állt rendelkezésre, a felkészülési idő pedig különösen rövid volt: négy hét alatt kellett megteremtenie a karakter külső és belső világát. A moderátor kérdésére, hogy hogyan sikerült ennyi idő alatt felkészülni erre a szerepre, derűsen válaszolt: “Megszoktam. Ilyen Hollywood.”
A forgatás első két hetében két gyermeke is vele tartott, és mindannyian egy szobában aludtak a színésznővel, aki humorral idézte fel, hogy emiatt aztán annyira kimerült volt, hogy a történet kezdetén látható, fáradt és túlterhelt Rita megformálásához szinte semmilyen külön erőfeszítésre nem volt szüksége. Amikor azonban a gyermekei hazautaztak, éppen a történet azon szakaszához értek, amelyben Rita elkezdi levetkőzni korábbi életének terheit, és egyre felszabadultabbá válik. Így a két folyamat különös módon találkozott, mert a színésznő személyes élethelyzete szinte természetes ritmusban követte a karakter változását. Coon azt is elmondta, hogy dolgozó nőként és édesanyaként maga is jól ismeri azt az érzést, amikor az ember egyszerre próbál helytállni a családban és a munkájában, miközben számtalan felelősséget visel a vállán. Ezért Rita kezdeti kimerültségében és a terhektől való szabadulás vágyában személyes kapcsolódási pontot is talált. A film így nem csupán egy különös, spirituális közösségbe sodródó nő története, hanem az anyasággal, a női szerepekkel és a személyes szabadság keresésével kapcsolatos kérdéseket is felveti.
A metamorfózis négy hete
A szerephez nemcsak lelki és fizikai értelemben kellett alkalmazkodnia, hanem a megjelenését is át kellett alakítania Carie Coonnak. A színésznő elmondása szerint a rövid felkészülési idő alatt kisebb diétába kezdett, hogy megfeleljen a karakter megformálásával kapcsolatos elképzeléseknek. Némi iróniával tette hozzátette, hogy ez egészségügyi szempontból sem volt feltétlenül hátrányos számára, mivel a vércukorszintje egyébként is magasabb a kívánatosnál. “Welcome in America!” tette hozzá enyhe gúnnyal a hangjában. Majd elmesélte, hogy a szerep kedvéért a haját is le kellett vágatnia.
Felszabadulás vagy egy újabb függőség?
Guy Nattiv filmje különösen izgalmas kérdéseket vet fel a szabadság természetéről. Rita számára a női közösség kezdetben azt az elfogadást és önállóságot kínálja, amelyet korábbi életében nélkülözött. A tánc, a közös rituálék és a test felszabadítása mind ennek az új életnek a szimbólumaivá válnak. A történet előrehaladtával azonban egyre világosabbá válik, hogy a felszabadulás ígérete mögött egy másik, sokkal veszélyesebb függőség alakul ki. A film egyik legérdekesebb ellentmondása éppen ebben rejlik: miközben Rita megtanulja szabadabban használni a testét, fokozatosan elveszíti az irányítást a saját élete felett. Carrie Coon alakításában Rita nem egyszerűen egy nő, aki megpróbál kitörni addigi életéből. Egy olyan ember, akinek a teste, a mozdulatai és a tartása is magán viseli a múlt nyomait.
Ami kevésbé került reflektorfénybe ezen az alkalmon, az a Ritát manipuláló Ricky személyisége és motivációja. Milyen indítattása lehetett egy nőnek, aki szinte vadászott a lelkileg meggyengült nők társaságára, hogy aztán a társadalomból kivonulva, egy erdei közösségben saját kis társadalmat hozzon létre a saját szabályrendszere és hierarchikus elképzelése szerint – magával rántva ezeket a nőket a folytonos delíriumba és elszigeteltségbe. De ez egy másik értekezés témája. A karaktert alakító Lily James azonban kibillenthetetlenül hozta az eszelős pszichopata angyali arccal manipuláló karakterét.
A Los Angeles-i beszélgetés arra is emlékeztetett, hogy egy színészi alakítás mögött mennyi különböző művészeti terület együttes összjátéka állhat. A rendezői koncepció, a színészi érzékenység és a koreográfiai munka közösen teremti meg azt a karaktert, akinek történetét nemcsak halljuk és látjuk, hanem szinte fizikailag érezzük is. A The Liberation egyik legfontosabb felismerése talán éppen az, hogy a szabadság nem feltétlenül ott kezdődik, ahol végre szabadon mozdulhatunk. Hanem ott, hogy magunk dönthetünk arról, merre indulunk.
