Zöld kódex Debrecen

“Zöld Kódex”, rózsaszín (füst)köd. Hiányosságoktól hemzseg Debrecen környezetvédelmi terve. Vélemény

Helyi hírek Vélemény

Az elmúlt év végén, tehát mindössze pár hete, december 6-án mutatta be Debrecen Megyei Jogú Város új fenntartható mobilitási tervét (Sustainable Urban Mobility Plan, SUMP). Ez a terv üdítően tárgyilagos, leás a problémák gyökeréig, és még a városi média Fidesz-KDNP frakció által kontrollált része is úgy adott hírt a stratégiai dokumentumról, hogy milyen eszközökkel tervez a város változtatni a közlekedési módok kialakult arányán – magyarul mi kell ahhoz, hogy “a debreceniek kiszálljanak az autóból”. Végre valami!

Ezután január 23-án a város a “Debrecen Zöld Kódexe” névre keresztelt környezetvédelmi programot mutatott be, illetve ennek először 50 projektjét röviden, melyek lazán kapcsolódnak egy 384 oldalas részletes dokumentumhoz. A projektek között vannak nagyon jó kezdeményezések, a véderdő fontos a szálló por elleni küzdelemben, a “zöld váltók” a közlekedésfejlesztés jó eszközei lehetnek, a közösségi kertek pedig a 21. század emberének fontos kapcsolódási pontjai a természethez. 

Az 50 projekt nagy része viszont már korábban meghirdetett programok gyűjteménye (LED-csere program, panelprogram, közvilágítás-fejlesztés), kiegészülve több olyannal, ami nem is a város hatásköre (pl. hulladékudvar létesítése). Ezeket jó egyben látni, de nincs újdonságértéke, kizárólag kommunikációs célja.

Ezen az 50 db projekten leginkább az tükröződik, hogy vannak a környezetvédelemnek szívesen látott, és vannak szándékosan félretett elemei a város vezetése szemszögéből. Ez szakmailag rányomja a bélyegét még a legjobb projektek megalapozottságára is. A “Nagyerdei Parkerdő kezelése” projekt például csodálatosan hangzik, de tegyen valaki egy sétát szombaton a parkerdő környékén. Minden zöldterület tele van parkoló autókkal a Nagyerdei körúton, a Pallagi úton, az Ady Endre úton és az Oláh Gábor utcán. Ez már önmagában környezetterhelés, de egyben azt is jelenti, hogy több ezer autós utazást bonyolítottak a debreceniek. Ezzel a város szemmel láthatóan nem kíván kezdeni semmit – pedig ez is környezetvédelem, globális kríziseinket nézve még lehet, hogy égetőbb is, mint sok program, amit a kódex említ. Én debreceniként azt szeretném látni, hogy megóvjuk közös értékeinket!

Elkészült Debrecen Zöld Kódexe – Papp László szerint nem politikusok, hanem kiváló szakértők írták

Intenzíven “megdolgozza” a kódex a lakosságot és a cégeket víztakarékossági oldalról, miközben ez a városvezetés hozott ide olyan gyárakat, melyek korunk egyik legvízigényesebb iparágát szolgálják ki egy elsivatagosodó régióban. De arról sem írnak ezekben a projektekben, hogy gyalogosként a város egyenesen egészségre ártalmas: reggelente a gyerekeket óvodába, iskolába kísérve olyan gyalogátkelőkön kell megközelíteni az intézményt, ahol hosszú percekig szívják a káros anyagokat a gyermekek.

Strukturálatlanság és a környezeti problémák hierarchiájának hiánya jellemzi a majdnem négyszáz oldalas háttéranyagot is. Szakmai szempontból ez azért lehet, mert bár rendelkezik az anyag a stratégiai dokumentumok követelményei közül a törvényileg kötelező elemekkel (helyzetértékelés, célrendszer, allokált erőforrások, társadalmasítás), de az ökológiai problémák rendezetlen, lexikonszerű témákra osztása nem teszi lehetővé azt, hogy ezek összeálljanak egy hatékony megoldáshalmazzá. Nem éltek az alkotók olyan analitikai eszközökkel, melyek a környezeti ártalmak komplexitását ragadnák meg, például nem vázoltak fel problémafát és ahhoz rendelt megoldásokat. Politikai oldalról az magyarázza a dokumentum rendezetlenségét, hogy először születtek meg a projektek, mivel egy részük már eleve el is döntött, egy részük pedig politikai célként jelent meg. Ezeket a projekteket kellett összerázni, beilleszteni egy stratégiai dokumentumba, holott a stratégiai tervezés ezzel éppen ellentétes folyamat kellene, hogy legyen: olyan, ahol a jól definiált célokból vezetik le az eszközöket.

A város kódexben lefektetett céljai (56. oldal) viszont egyenesen szembemennek a fenntarthatóság követelményeivel. Az a vállalás, hogy “a város területén mérsékelje az üvegházhatású gázok (ÜHG) mennyiségét”, egyrészt szakszerűtlen, mivel az ÜHG globálisan megoszlik a légkörben, ezért a “területén” – ha a légköre egyáltalán értelmezhető annak – csökkenést csak globális csökkenéssel lehetne elérni. Az ÜHG kibocsátást csökkenthetné a város, legfeljebb. Másrészt viszont, és ez a nagyobb baj, a területalapú megközelítés megengedi, hogy a Debrecen által okozott szennyezés nőjön máshol, a városon kívül, hozzájárulva a további globális klímaváltozáshoz. Rögtön a második cél, a csökkenő fajlagos energiafelhasználás pedig megengedi a növekvő energiafelhasználást, amivel éppen ellentétes irányú folyamatra kellene törekednünk!

Célként tűzi ki a dokumentum a közösségi közlekedési eszközök kibocsátásának csökkenését, de a személy- és tehergépjárművek szennyezésének visszafogása nem szerepel a célok között, holott mindez egy ezres nagyságrendnyi különbséget takar, és nincs semmilyen cél rendelve az ÜHG-n kívüli levegőminőséghez. Sajnos ezekkel a célokkal Debrecen környezetvédelme eleve nem lehet kellően hatásos. 

A szakmai anyagban a szelektivitás további jeleire bukkanunk. A dokumentum nem tartja igazodási pontként fontosnak a fent említett, kiváló minőségű SUMP-ot, de egyes elemeit (képeket, számokat, sőt célokat is) felhasználja az anyagban. Igazi csemege az anyag 247. oldalán található 3.15.10. alfejezet második bekezdése, ahol a szerzők – helyesen – kijelentik, hogy a “levegőtisztaság-védelmi és zajvédelmi problémák jelentős része a közúti közlekedésből fakad”, majd a megoldások között elsőként a kátyúk és csatornaszemek javítása kerül elő, ezt követik a SUMP célkitűzései, de az alfejezetben nincs semmilyen utalás a közúti járműallományt vagy forgalmat érintő beavatkozásra. Az is beszédes továbbá, hogy a CATL nevét egy helyen találjuk meg csupán: egy felsorolásban a “felső határértékes veszélyes üzemek” között.

“Megfizethető lakásokat és kollégiumokat Debrecennek!”

A dokumentum utolsó része akciókra bontja ezeket a célokat, majd ezekhez az projektekhez forrásokat és felelősséget allokál. Itt tűnik ki igazán, mik a városvezetés igazi elképzelései: a Déli és az Észak-Nyugati gazdasági Övezetekben az “ipari vízbiztonság javítása fenntarhtató megoldásokkal” hangzatos című projekt

a betelepülő gyárak vízellátására és esővíz- illetve szennyvízelvezetésre megér a közösből 25 milliárd forintot, ellenben az “Újabb panelprogram” mindössze félmilliárd forintot ér a városnak!

Ez a pályázat felső határát figyelembe véve csupán öt panelházra lesz elég. Kinek is védjük itt a környezetet? Mire szolgál Debrecen “zöld városfejlesztési politikája”? A város vezetése egy környezetvédelmi program formájában tálalja a közös erőforrások átjátszását külföldi befektetőknek, miközben a debrecenieknek az aprópénz marad! 

A “Zöld Kódex” tehát környezetvédelmi akciótervként korlátozottan, vagy nem értékelhető, mert politikai okból szándékosan szelektív, így nem is tud, és valódi szándék nélkül nem is várható el tőle hogy valódi válaszokat kínáljon olyan valódi problémákra, melyet a városvezetés rossz döntései okoztak. A bevezetőben elhangzik dr. Papp László részéről, hogy a dokumentum nem “politikai laboratóriumban készült” – bármi is legyen ez az elképzelt hely, a polgármester fontosnak tartotta elhessegetni ezt a gyanút, ami önmagában árulkodó.

Ami viszont egy kiváló “politikai laboratóriumban készült”, az a Fidesz helyi kommunikációs stratégiája, melynek ez a dokumentum is kapcsolt részét képezi. Ennek alapja a Fidesz kommunikációs szakembereinek az a felismerése, hogy ha őket az akkugyárak kapcsán környezetrombolással vádolják, akkor a legjobb lehetőség elhitetni a választókkal, hogy a város zöldebb minden létező zöldnél. 

Ennek a logikus következménye az, hogy egy olyan város, ahol a város saját – egyébként szintén kiváló minőségű – fenntartható fejlődési stratégiája alapján a levegő “közepes” minőségű, és a PM10 koncentráció egészségügyi határértékek 24 órás (!) átlépésének esetszáma évi 20-60 volt a Covid előtti években, Európa Zöld Fővárosa címmel kacérkodik. Ennek a kommunikációs stratégiának a lényege, hogy amíg az embereknek “kódexről” meg “zöld fővárosról” mesélünk, online szavazással egybekötve, addig elmegy az idő, nehogy a valódi kihívásokról kelljen beszélnünk! Felkínálunk pár ötletszerű projektet, de hallgatunk a közlekedési terhelésről, a szuburbanizációs folyamatról, a zajról, a vízhiányról.

A Zöld főváros pályázat benyújtásához allokált forrás egyébként 120 millió forint. Fentiek alapján tehát egy panelház azért marad majd le a felújítási forrásokból, mert a város vezetésének a Fidesz kommunikációs szakemberei ezt az elterelő hadműveletet javasolták. Köszönjük a lakók nevében!

A városvezetés azzal kérkedik, hogy nem külső céget vontak be a tervezésbe, hanem a Debreceni Egyetemmel készítették el azt. A kommunikációban visszatérő elem, hogy helyi “professzorok” vettek részt a kódex megalkotásában. Mivel a fentebb leírtak alapján ez egy politikai motivációjú dokumentum lett, felmerül a gyanú, hogy az egyetemi részvétel inkább a bizalom visszaépítése miatt volt fontos a városvezetésnek egy olyan tervezési folyamat során, ahol a végleges tartalom elsőbbséget élvez a szakmai alapokkal szemben.

A városvezetés azt akarja elhitetni velünk, hogy szükségszerű a környezetet előbb lerombolni, hogy aztán helyreállítsuk. A polgármester a köszöntőben ezt el is ismeri:

“Ha nincs ambíciózus gazdasági programunk, akkor rengeteg, környezetünk védelmét szolgáló intézkedés nem valósult volna meg, vagy évtizedeket várhattunk volna még rájuk.”

Tehát érvelése szerint ide kellett hozni három akkumulátorgyárat, hogy elhozhassuk a Tisza vizét Debrecenbe. Betonsivataggá kell tenni a várost, hogy az  “instant erdő” (sic!) segítségével megóvjuk a lakosokat a hőszigethatástól. És így tovább… Ez olyan, mintha egy lábtörésnél azért törnék el a kórházban a másik lábunkat is, hogy kerekesszéket kaphassunk mankó helyett.

Van Debrecen számára más választás mind gazdasági, mind környezeti szempontból, amivel minden városlakó, és annak gyermekei és unokái is jobban járnának – mi, a Szikra Mozgalommal idén is azért dolgozunk, hogy a debreceniek elé tárjuk ezt.

 

Dombi Mihály, PhD

Ökológiai közgazdász

Szikra Mozgalom

 

Vendégszerzőink álláspontja nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk véleményét. Megihlette, felháborította valami? Írja meg nekünk: info@debreceninap.hu

 

További véleménycikkeink:

Saját híveik fogságában

Ez nem érdekképviselet

Már észre sem vesszük, ha valaki kedvesen szól hozzánk? Vélemény