II. Erzsébet halálával Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösségben is egy korszak ért véget. Eddig egy lassú hanyatlásnak voltunk tanúi, amit a gyarmatok függetlenné válása, Nagy-Britannia fokozatos gyengülése, majd az európai integrációból való kilépése fémjelzett.
A folyamat az első világháborút követően gyorsult fel. Ennek anyagi és emberi költségeit a Brit-sziget nehezen tudta újratermelni, és a második világháborút megnyerő Egyesült Államokkal szemben a Bretton Woods-i konferencia után felgyorsult a birodalom a széthullása. Amikor a királynő átvette az uralmat 1952-ben, már jól látható volt a lejtmenet.
Tisztségéből adódóan a brit uralkodó alapvetően reprezentálja az ország egységét. A döntések a kormány és a parlament kezében vannak. Informálisan is csak minimális a beleszólása az ország ügyeinek intézésébe. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme van a királyságnak, ha a királynak/királynőnek ennyire korlátozott a szerepköre. A brit gazdasági és politikai elit számára továbbra is fontos a Nemzetközösség, amelyben résztvevő országok egy részének államfője a mindenkori brit uralkodó. Amennyiben a monarchiát köztársaságra cserélnék le, így ezeket a pozíciókat is elvesztenék a britek.
Az elmúlt évtizedekben már Skócia is többször próbált kilépni abból a politikai keretből, amibe 1707-ben került. A függetlenségi kampányokban gyakran előkerült, hogy ők az angolok utolsó gyarmata. III. Károly trónra lépésével ez a folyamat csak fel fog gyorsulni, és az uralkodó még inkább könnyezni fog, mint amikor Hong-Kongot visszaadták Kínának. Azt a gazdasági hanyatlást, amit az Európai Unióból való kilépés okoz Londonnak, a skótok nem kívánják elviselni. Az viszont végleg meg fogja pecsételi a monarchia sorsát, ha Skócia kilép a királyságból.
Mindenki tudja, hogy nem III. Károly a megfelelő személy az uralkodói tisztségre, de ezen csak az ő önkéntes lemondása tudna változtatni. Az öröklési sorrendben őt követő fia messze alkalmasabb, elfogadottabb, és botrányoktól mentes életet tudhat magának. Az biztos, hogy az elkövetkező néhány év sorsdöntő lesz a királyság számára.
N.Nagy Sándor
