Jafar Panahi, az iráni filmművészet egyik legcsendesebben radikális alakja, pályája nagy részét cenzúra, megfigyelés és háziőrizet alatt töltötte. 2010-es harmadik letartóztatása után 20 évre eltiltották a filmezéstől, az ország elhagyásától és a sajtónyilvánosságtól is. A tiltás célja az volt, hogy elnémítsák. Ehelyett az ellenállás legkreatívabb filmrendezőjévé tette.
Jafar Panahi rendező a póló-pisztollyal a Beyond Fest színpadán
Legújabb filmje, a It Was Just an Accident (Csak egy baleset volt) titokban készült: 25 nap forgatás egy elszigetelt sivatagos helyszínen, két autóval, félig beavatott színészekkel, hamis kellékekkel és üres memóriakártyákkal – a razziák esetére. A fekete humorú bosszú-roadmovie voltaképp arról a rendszerről szól, amely őt magát is meg akarta semmisíteni: egykori politikai foglyok elrabolják azt az őrt, akiről úgy hiszik, tönkretette az életüket – csak épp lehet, hogy rossz embert vittek magukkal…
A filmet titokban csempészték ki Iránból, Franciaországban fejezték be, majd májusban elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban – ezzel Panahi a 2026-os Oscar-díj egyik esélyesévé vált, miközben hazájában továbbra is tilos filmet készítenie.
A cannes-i győzelem után a stáb úgy szállt repülőre vissza Teheránba, hogy fogalmuk sem volt, letartóztatás vár-e rájuk a reptéren. Panahi erre csak ennyit mondott:
„Talán, ha nem zárnak börtönbe, ez a film soha nem születik meg. Így nem is én készítettem – hanem az Iráni Iszlám Köztársaság. Ezúton is gratulálok nekik.”
A film Los Angeles-i díszvetítését a Neon Films által presentált, Santa Monica-i BEYOND FEST filmfesztiválon tartották, ahol a rendező a színpadi beszélgetésen bevallotta, hogy nem nagy rajongója a színháznak. Jafar Panahit a vetítést követő fogadáson kérdeztem arról, hogy mi az oka annak, hogy ilyen egyértelműen utasítja el a színházművészetet.
Színpadi beszélgetés Jafar Panahi rendezővel a Beyond Fest-en
„A színházban minden csak mímelés. Ha van egy folyó, odatesznek valami anyagot, és eljátsszák, hogy az egy folyó. A filmben a folyó tényleg ott van. – magyarázta. A színházi rendezőknek pedig mindig túl kell játszaniuk mindent az épület akusztikája miatt. A filmnek erre nincs szüksége.”
Szerzőnk, Vida Virág Jafar Panahi rendezővel
Ez a valóság iránti makacs hűség adja a film erejét. A humor sosem veszi el a film politikai élét – a feszültség együtt van jelen a humorral – és a váratlan fordulatok g folyamatos készenlétben tartják a nézőt: emlékeztetve arra, hogy diktatúrában is emberek élnek, ahol a veszély és az abszurditás egyszerre lélegzik.
A stáb úgy dolgozott, mint egy titkos, földalatti szervezet és mindannyian vállalták a veszélyt a rendező mellett. Ahogy az egyik színésznő, Maryam Afshari fogalmazott korábban :
„Még egyetlen képkockában szerepelni Panahi filmjében is megérte a kockázatot.”
Jafar Panahi iráni filmrendező
Amennyiben Panahi filmje bejut az Oscar végső versenyébe – erre komoly esélye van – akkor a rendező nem szabad művészként fog ott állni. Ő maga lesz az élő bizonyíték, hogy a film képes kijátszani a hatalmat. Ő azt mondta, ezt a filmet az állam készítette. Mi viszont lehet inkább azt mondjuk majd: Nem. A világ tette őt elnémíthatatlanná.
Vida Virág
