Ryan Coogler rendezővel legújabb filmjének, a Sinners-nek (Bűnösök) a vetítésén találkoztunk az IMAX Los Angeles-i központjában.
Kétségtelen, hogy a Bűnösök a 2025-ös filmtermés egyik legizgalmasabb alkotása. A Fekete párduc filmek és a Creed rendezője két műfajt vegyít a Sinners-ben, a történelmi filmek és a horror/thriller műfaját. A storyline szépen építkezik – először belelátunk a gyapotszedők világába a Mississippi Delta-torkolatánál, az 1932-ben, majd később egy drámai fordulattal egy egyetemes vámpír-történet sötét világában találjuk magunkat.
A film egyik legizgalmasabb rétege, ahogy a rendező felfedi véleményét azzal kapcsolatban, hogy hogyan viszonyul az árnyékvilág alakjaihoz és a feketék mitikus világához. A Bűnösök számára nem a vér, hanem a hit filmje – a vér és a horror itt csak drámai, vizuális velejáró. A filmkockák között (amelyek egyébként a 70 mm-es IMAX-re lett tervezve) Coogler arról ‘beszél’, hogy akiben benne él az a mélyről eredő, szinte természetfeletti adottság – aki például magában hordozza a zenét, vagy akár a spirituális gyógyítás tudását, az ismeretlen, ember feletti hatalmakkal való kapcsolattartás adottságát- , az bármilyen korban bármilyen kultúrában előbb utóbb utat tör magának és láthatóvá válik a társadalom többi tagja számára.
Ezt az egyetemes üzenetet tartotta igazán izgalmasnak a film zeneszerzője és egyben producere is, a tavalyi év zeneszerzői Oscar-díjasa (Oppenheimer) Ludwig Göransson, aki elmondása szerint éppen ezért csatlakozott a film stábjához – igaz, a rendezővel már hosszú évek óta összeszokott alkotótársak. “ Zeneszerzőként a film csúcsjelenete volt számomra a legizgalmasabb, amikor a lokálban a tetőfokára hág a hangulat és hirtelen összezavarodnak az idősíkok, feloldódnak a kulturális határvonalak. A kultúrtörténet minden időszakából és az emberi civilizáció különböző helyszíneiről érkező alakok tűnnek fel anakronisztikusan a környezetben. Ezeket az alakokat pedig a zene és a tánc köti össze. Zeneszerzőként ez volt a legizgalmasabb kihívása a filmnek számomra.” -osztotta meg velünk Ludwig Göransson.
Az idő-, tér-, kulturális síkok elmosásával és a vámpírlegendák egyidejű bekapcsolásával a rendező ebben a jelenetben olyan világot teremt, amely teljesen új a filmvásznon. A bátor szándék akár szét is zilálhatná a dramaturgia kohézióját, de meglepő módon működik a vízió. „Többször újra vágtuk a jelenetet, mert egy ideig nem akart összeállni a jelenet – meg kellett találnunk a megfelelő egyensúlyt. Amikor ez meglett, onnantól kezdve éreztük azt, hogy valóban működni fog a filmvásznon.” – meséli a rendező, akit később arról kérdezek, hogy ő maga babonás-e. “Igen, megvannak a hétköznapi rituáléim. Például, egy-egy fontosabb nap előtt megnézem, hogy melyik zoknit veszem fel.” -Osztja meg nevetve.
Szerzőnk Autumn Durald Arkapaw operatőrrel
A film fiatal női operatőre, Autumn Durald Arkapaw is reagált a csúcsjelenet forgatási hátterére. “A terv szerint egyetlen hosszú, vágás nélküli felvételt akartunk készíteni a lokál jelenetről, de végül három öltéssel raktuk össze.”
Annak ellenére, hogy a Sinners játékideje meghaladja a két órát, a feszültség egy pillanatra sem lankad. A film ritmusa – a korhű zsánerképek, a rettegés és a tiszta félelem között balanszírozik, végig ébren tartva a nézői figyelmet. A 70 mm-es IMAX képi világa, a spirituális folklór és a történelmi realizmus elegye, valamint Göransson érzékenyen reagáló, helyenként idegeket borzoló hangzásai olyan élményt teremtenek, amely sokáig megmaradnak a nézőben, miután kialszanak a fények.
A forgatókönyvben ugyan akad néhány kisebb logikai törés, de Coogler grandiózus víziójában ezek mind eltörpülnek. A Sinners nem a narratív tökéletességről szól, hanem arról a kísérteties visszhangról, ami élet és legenda határán rezonál.
