Tizenhárom vádlottat – közülük tizenegyet felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélt, négyet felmentett a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa a tábornokperként elhíresült ügy megismételt elsőfokú eljárásában csütörtökön.
Fotó: A másodrendű vádlott Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára. Fapál Lászlót minden vád alól felmentették. MTI/Czeglédi Zsolt
Az ügyészség tizenhét ember ellen emelt vádat költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények miatt.
A Nagy László hadbíró ezredes vezette katonai tanács L. István Attila dandártábornokot, az elsőrendű vádlottat három év, O. János dandártábornokot, a tizenhatodrendű vádlottat pedig két év börtönre ítélte, és elrendelt 27 millió, illetve 50 millió forint vagyonelkobzást.
A tábornokper további tizenegy vádlottját két-két év, három évre felfüggesztett börtönre ítélték. Négy vádlottat – köztük Fapál Lászlót, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkárát – minden vád alól felmentették.
A vádirat szerint a vádlottak – honvédségi intézmények vezetői és alkalmazottjai – 2002 és 2010 között több mint kétszázmillió forintot kértek, illetve kaptak a tárcának beszállító vagy arra pályázó cégektől.
A vád szerint három dandártábornok – L. István Attila első-, H. András negyed- és O. János tizenhatodrendű vádlott – megegyezett abban, hogy
a HM általuk vezetett részlegének különböző szolgáltatást nyújtó társaságoktól a nekik adott megrendelések fejében a tárca által kifizetett összegek egy részét visszakérik.
Az ügyészség szerint a harmadrendű vádlott, N. Dénes közreműködésével bevonták Fapál László másodrendű vádlottat is, aki 2004 decembere és 2006 júniusa között a HM közigazgatási államtitkára volt, és a vád szerint több millió forint kenőpénzt kapott.
Első fokon a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa 2013. február 28-án felmentett 15 vádlottat (két másik vádlott ügyét elkülönítve tárgyalták). Az ítélet ellen az ügyész bűnösség és büntetés megállapítása iránt fellebbezett.
A Fővárosi Ítélőtábla 2014 februárjában az elsőfokú felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte, új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Debreceni Törvényszéket jelölte ki.
Nagy László bíró indoklásában hosszasan ecsetelte O. János tizenhatodrendű vádlott beismerő vallomását, amelyet az egész ügy “alfájának és ómegájának” nevezett. A védelem ugyanis a vallomás teljes kizárását kezdeményezte az eljárásból, miután a nyomozati szakaszban “jogellenes figyelmeztetés” történt: az ügyészség a tábornoknak büntetlenséget ígért, amit a törvény nem tesz lehetővé. A vád jelentős részben a 780 oldalas vallomásra épült. Miután az ügyészség korrigálta “a törvénysértő figyelmeztetést”, és a vádlott továbbra is fenntartotta a teljes vallomását, az ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a teljes vallomást figyelembe kell venni – mondta a bíró.
A megismételt eljárásban – a másodfokon eljáró Főváros Ítélőtábla iránymutatása szerint – a 80 oldalas vallomásból mintegy 65 oldalt használtak fel – közölte a katonai tanács elnöke, nyomatékosan hozzátéve, hogy több vádlott is tett beismerő vallomást, ami megerősített O. János vallomását.
Fontos kérdés volt a debreceni eljárásban annak tisztázása, hogy miként alakult a tizenhatodrendű vádlott elmeállapota:
a szakértők szerint a cselekmények elkövetésekor enyhe, a vallomástételek idején közepes fokú korlátozást állapítottak meg.
Nagy László indoklásában kitért arra az esetre, amikor – a tizenhatodrendű vádlott szavai szerint – a harmadrendű vádlott viszkis dobozban adta át a visszaosztott pénzt az államtitkárnak. A bíróság a bizonyítékokat nem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy a másod- és harmadrendű vádlott bűnösségét meg tudja állapítani, azt a tizenhatodrendű vádlott vallomásán kívül semmi nem támasztotta alá, “ami kevés a bűnösség megállapításához”, ezért az ő esetükben teljes felmentő ítélet született – magyarázta a katonai tanács elnöke.
A bíróság a büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe az időmúlást, és csak két esetben – az első- és a tizenhatodrendű vádlottat illetően látta helyénvalónak letöltendő szabadságvesztés kiszabását.
Elmondta azt is hogy a magas beosztású katonák cselekedete miatt csorbát szenvedett a honvédség iráni bizalom, ezért minden rendfokozattal rendelkező vádlott esetében a bíróság elrendelte a lefokozást. Miután az évek folyamán az események irányítói több tízmillió forinthoz jutottak, a bíróság 100 ezer forinttól 50 millió forintig terjedő vagyonelkobzással is sújtott vádlottakat – összegezte a katonai tanács elnöke.
Az ügyész valamennyi vádlott esetében három nap gondolkodási időt kért. A két letöltendő szabadságvesztésre ítélt vádlott közül L. István Attila és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett, O. János három nap gondolkodási időt kért. Öt vádlott tudomásul vette az ítéletet, nyolcan felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek, hárman három nap gondolkodási időt kértek, míg a negyedrendű vádlott, H. András dandártábornok a számára kiszabott 9 millió forint vagyonelkobzás csökkentéséért fellebbezett.
