Ismerős lehet az a pillanat, amikor egy régi fotót nézve hirtelen rádöbbensz: ugyanazon az utcán állsz ma is. Csak a kupola hiányzik. A homlokzat egyszerűbb lett. A tér szűkebbnek tűnik. Mintha a város emlékezete lassan halkulna. Most azonban egy különleges kulturális kiadvány szó szerint újra mozgásba hozza Budapest aranykorát — és nem digitális trükkökkel, hanem türelmes, emberi munkával. A Budapest Filmbox egy időutazás, amely kinyitva életre kel.
Amikor a könyv filmmé válik
A kiadvány első pillantásra egy elegáns album. Aztán kinyitod — és egy beépített kijelzőn automatikusan elindul a film. Huszonöt rövid, 2–4 perces alkotás vezet végig azon a korszakon, amikor Budapest világvárossá nőtte ki magát. Nem kronologikus történelemleckét kapunk, hanem vizuális emlékezetet: érzéseket, hangulatokat és eltűnt részleteket.
A filmek olyan helyszíneket idéznek meg, amelyek ma már csak archív képeken léteznek:
- a régi Erzsébet híd légies szerkezete,
- a Millenniumi kiállítás ideiglenes pavilonjai,
- palotabelsők, amelyek soha nem épültek újjá,
- és a háború után „megskalpolt” tetődíszek és kupolák.
Ez a Budapest egyszerre ismerős és idegen — pontosan ezért hat ennyire erősen. Nem véletlen, hogy a város ma is különleges filmes helyszínnek számít: ahogy a Kulturcafe is írja, Budapest ereje éppen abban rejlik, hogy történelmi rétegei egyszerre vannak jelen a modern városi térben.
Több mint 700 archív fotó – mesterséges intelligencia nélkül
A rövidfilmek több mint 700 archív fényképre épülnek, amelyek döntő része a Fortepan gyűjteményéből származik — abból a közösségi fotóarchívumból, amely a 20. századi hétköznapi élet egyik legfontosabb vizuális emlékezete Magyarországon.
Az Animatiqua Stúdió alkotói tudatos döntést hoztak:
Nem használtak mesterséges intelligenciát. Minden mozgás, minden kamerahatás, minden apró részlet kézi munkával készült három éven át. Kondacs András rendező szerint ez nem technológiai, hanem etikai kérdés volt
„Nem akartunk olyan képet létrehozni, amelyről nem tudjuk biztosan, hogy valaha létezett.”
Ez a hozzáállás különösen fontos egy olyan korban, amikor a múlt látványa könnyen válhat látványos, de pontatlan illusztrációvá.
A város, amely mesélni kezd
A filmek narrációja sem klasszikus dokumentumfilmes hangnemet követ. A magyar változatban Hámori Gabriella, az angol kiadásban Rebecka Johnston hangja vezeti a nézőt — nem magyarázva, inkább emlékeztetve.
A cél kapcsolatot teremteni múlt és jelen között.
Ez a szemlélet már megjelent az alkotók korábbi projektjében is, a Budapest 150. születésnapjára készült filmben, amely szintén archív fotókból építette fel a város történetét. (x)
