– Exluzív –
Az HBO Max sajtótájékoztatóján Rachel Sennott az I Love LA kreátora és színészcsapata beszélt a sorozat kapcsán arról, hogy ők hogyan élik meg saját identitásukat Los Angelesben. Kicsit az egész sajtótájékoztató olyan volt, mintha egy terápiás csoport mindennapjaiba pillanthattunk volna bele, de legjobb esetben is inkább egy stand-up show-ra emlékeztetetett a jó hangulatú összejövetel. Leighton Meester – a A pletykafészkek (Gossip Girls) és a The Roommate egykori sztárja – most egy ikonikus főnökfigura szerepében tér vissza az I Love LA-ben. – Vida Virág helyszíni beszámolója.
„A COVID alatt költöztem ide. Káosz, balesetek, magány, Szaturnusz-visszatérés” – mesélte Rachel Sennott, aki nemcsak a sorozat alkotója, írója és főszereplője, de egy epizódot is rendezett. „Aztán egyszer csak azon kaptam magam: megvannak a barátaim, a helyeim… és arra gondoltam: szeretem ezt a várost.” Ez az út – az óvatos, gyanakvó kívülállótól a „jó, itt maradok” pillanatig – adja az I Love LA gerincét: egy fényben úszó, mégis esendő, nagyon is emberi városrajzot. A színészek is erről beszéltek: mit jelent LA, ha nem csak a karrieredet, hanem az életedet építed benne?
Jordan Firstman hozta a legszellemesebb generációs diagnózist: „A New York-iak idejönnek és mindig lehúzzák Los Angelest – lenézően beszélnek rólunk. Mi meg… csak éljük az életünket. Itt chill van. És mi nem beszélünk a New Yorkiakról így… és egyáltalán!” Szerinte LA „liminális tér – kísérteties, tele emberekkel, akik küldetéssel jönnek ide. Páran teljesítik, a többség nem. “Viszont itt történhet meg veled az is, hogy tíz év után egy kávézóban találkozol valakivel, aki megváltoztatja az életed.” – teszi hozzá, utalva arra, hogy Los Angeles még mindig a lehetőségek városa és kisebb-nagyobb szerencsével mindenki elérheti a vágyott karrierjét. Itt minden nap valóban egy új kezdet, új lehetőségekkel.
Josh Hutcherson szerint LA igazi ‘üzemanyaga’ a kontraszt: “Ez a város tele van álmodozókkal – de nagy elbukásokkal és elbukókkal is. Sok felszínes emberrel, de ugyanakkor mély és nagyszerű alkotókkal is. Szerintem ez a szélsőségesség ennek a városnak a lényege.”
True Whitaker, a ‘hazatérő bennszülött’, egyetlen mondattal foglalta össze az élményt: „Autózás, zene, sírás – az autó az én templomom.” Odessa A’zion még ennél is egyszerűbben reagált: „Pálmafák. Tér. Napfény. És kert a 60 kilós kutyámnak.”
A sorozat nemcsak LA-nek, hanem a barátsághoz szóló szerelmeslevél is, bár helyiként azért vitatkoznék a színészekkel, mert a Los Angeles-i barátságok sokszor szituációfüggőek a hatalamas távolságok miatt. Nagyjából ezzel vág egybe Sennot véleménye is, aki arra buzdít: „Építs közösséget” – a saját köreiden belül. Ő azokra a színésztársakra támaszkodott, akikkel együtt kezdte a pályát. „Az áttöréseim nem celebkapuknál jöttek, hanem akkor, amikor balra és jobbra néztem – és a barátaim álltak ott. Ők voltak azok, akik egy pincében eljátszották a sketchemet. Aztán évekkel később felhívom őket: ‘Sztár vagy, jössz két napot forgatni velem?’”
A sorozat tiszteleg a nagy HBO-elődök előtt (Szex és New York, Girls, Insecure), de már nem a milleniál-önutálat tónusában. „A régi sorozatok arról szóltak: nézzétek, mennyire tönkre vagyunk menve” – mondta Firstman. „Mi is tönkre vagyunk – csak viccesebben és lazábban.” Hutcherson szerint a poén mögött komoly stratégia van: „Rachel egyedi hangja – filmnyelven, 30 perces epizódban – pont hogy bevonz fiatal nézőket.”
Leighton Meesternek, – aki most egy csillogó, de sérülékeny főnökasszonyt alakít – újabb ikonikus szerep jutott a The Roommate után. „A karakter erős, de lassan kiderül róla, mennyi törés van mögötte. Imádtam cringy-nek lenni” – mondta. Sennott egyszerűbben fogalmazott: „Leighton minden apró rezdülése nyomot hagy. Ő a sorozat titkos fegyvere.”
Firstman figurája, Charlie nem „melegszerep”, hanem hús-vér ember. „Nem minden queer sztori coming-outról vagy szerelemről szól. Vannak barátságdinamikák, hatalmi játékok, felszín és fájdalom. Rachel olyan meleg karaktert írt, amilyet ritkán látni – hálás vagyok érte.” Sennott hozzátette: „Az emberek Jordanben a karizmát látják. Én látni akartam a sebezhetőséget is.”
Sennott az I Love LA-vel rendezőként is debütál: „Mindig megcsalom a választott szakmáimat, mert egyszer az írásba szeretek bele, aztán a színészetbe, aztán a rendezésbe.” A csapat szerint Sennot mesterien vezette őket. A sorozat filmnyelvi apróságokkal is él – montázs, aspect-ratio-váltás, vastagon kent hangulat –, de közben mégsem lesz öncélú mindez.
