Néhány évente teljesen megújítják dalukat az ausztrál hosszúszárnyú bálnák. Keleti partvidéki állatok dalának elemzésekor megfigyelték, hogy a hím populáció által kiadott hangok alkalmanként teljesen megváltoznak.
A Queenslandi és a St. Andrews Egyetem tudósai 13 év felvételeit elemezték.
A hosszúszárnyú bálnáknál (Megaptera novaeangliae) érdekes módon minden hím ugyanazt a dalt énekli, bár egyesek néhány kisebb változtatást végeznek rajta. A Proceedings of the Royal Society B című szaklapban bemutatott eredmények szerint a hosszúszárnyú bálnák néhány évente gyökerestül megváltoztatják a mindenki által használt közösségi éneket és új dalt kezdenek énekelni.
A felvételek szerint egy új dal kezdődhet egyetlen hanggal, amelynek mérete és bonyolultsága idővel növekszik. Jenny Allen és munkatársai szerint apró lépésenként a dallam egyre bonyolultabb lesz, majd amikor megtörténik a teljes változás, a dal sokkal egyszerűbb lesz, mint az, amelyet helyettesít.
Megfigyelték, hogy egyes új bálnacsoportok felhagynak a dallal és újat kezdenek énekelni, amelyet magukkal visznek, miközben az óceán más területeire vándorolnak. Az úton más bálnák is hallják a dalt, azt kezdik használni a régi helyett. Végül minden hím hosszúszárnyú bálna ugyanazt a dallamot énekli – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A tudósok még mindig nem tudják biztosan, miért énekelnek a bálnák, vagy miért változtatják meg néhány évente a dallamot, annyit tudni, hogy a dalolás a szaporodási időszakhoz köthető. Ebből arra következtetnek, hogy a dallal vonzhatják magukhoz a nőstényeket, vagy így versengenek a többi hímmel.
Feltételezik, hogy azért változtatják időnként a dalt, mert túl bonyolulttá válik, de elképzelhetőnek tartják azt is, hogy a bálnák egyszerűen megunják a dallamot.
Kiemelték: a közös éneklés a bálnáknál az állati kultúra egy példája, az erről való információszerzés pedig segíthet jobban megérteni, hogyan fejlődött ki az emberi kultúra.
